
Utak és tévutak a magyar dokumentumfilmben
„A dokumentumfilm csak nyitott és dinamikus szituációban, a társadalmi aktivitás föllendülése, progreszszív tendenciája idején egzisztálhat. … A valóság fölfedezésében csakis azok lehetnek érdekeltek, akik meg akarják változtatni ezt a valóságot.”
(B. Nagy László)
A filmesek olyannyira meg akarták ismerni, következésképp meg akarták változtatni a szocializmus valóságát, hogy a Balázs Béla Stúdióban már a 60-as, 70-es években olyan filmek készültek, amelyekből megismerhető a Kádár-rendszer 100 év múlva is. A dokumentumfilm már évekkel 1989 előtt a magyar film zászlóshajója lett, egyenrangú félként szerepelt a filmszemléken a játékfilmekkel, uralta a közbeszédet, formálta a nemzeti emlékezetet. Ez még folytatódott a 90-es évek elején is az „új világ” első lépéseit dokumentáló filmekkel. A vadkapitalizmusban elszegényedett rétegek életéről hiteles képet mutat a dokumentumfilm, az újgazdagok világa azonban feltáratlan maradt. A demokrácia, az elvileg plurális nyilvánosság nem kedvezett a valóságfeltáró dokumentumfilmnek, mert a rendszerváltás nyerteseinek nem volt, és ma sincs szüksége a nyilvánosságra. „Ami nincs a vásznon, az hiányozni fog a társadalmi tudatból.” – mondta Andrzej Wajda.
A pártmédia (minden párté) egy politikai vízió fenntartását szolgálja, mintsem a valóság bemutatását. A hatalom által irányított média a politikai vízió fenntartásában érdekelt. Innen jön a finanszírozási rendszer koncentrációja, az abszurd pályázati kiírások; forgatókönyvet kell írni a dokumentumfilm-készítéshez, s ha a valóság átírja a szcenáriót, a valóságot kell figyelmen kívül hagyni. Mindez rövid úton vezet a dokumentumfilm klasszikus hagyományainak felszámolásához.
Ahogy a teoretikusok mondják: ez már a (poszt)griersoni időszak. De lehet-e fontosabb annál, hogy „A dokumentumfilm a társadalom lelkiismerete” legyen? Különböző generációk párbeszéde a konferencián erre (is) keresi a választ.
Fotó: Dobos Tamás (a Campfilm Kft. engedélyével)
Szervező: Magyar Művészeti Akadémia - Művészetelméleti Tagozat; Film-és Fotóművészeti Tagozat