„Hej Rákóczi...”

Több mint kétezer, 17-18. századi kéziratokból való, illetve a néphagyományban megőrzött táncdallam összehasonlítása igazolta, hogy a Magyarországon valamikor általánosan ismert vagy legalábbis több helyütt is játszott hangszeres zenének, az évszázadokon át viszonylagos nyugalomban élő Felvidéken kicsiszolódott változata az, ami a Partiumban és Erdélyben tovább tudott élni egészen az utóbbi időkig. Annak a tánczenének a dallamanyaga, valamint stílusa élt tovább a Mezőség, Székelyföld, Maros-vidék, illetve a Partium falvainak hangszeres zenéjében, amelyre annak idején Thököly és Rákóczi kurucai is táncolhattak.

A 18. századi kéziratos magyar zenei gyűjtemények szinte kivétel nélkül felvidéki eredetűek, vagy eredetük Felvidékhez köthető. Míg a csekély számú korabeli erdélyi kéziratokban csupán egy-két tucat táncdallam található, addig csupán az 1730 előtti felvidékiekben több, mint nyolcszáz. A három évszázaddal ezelőtt, Rákóczi Ferenc korában Felvidéken lejegyzett dallamokban fölfedezhetjük mezőségi, felső Maros-menti, székelyföldi dallamok, illetve dallamrészek változatait, Erdély-szerte hallható hangszeres közjátékok korabeli formáit, valamint a partiumi és erdélyi zenében máig hallható díszítmények különböző változatainak – néhány esetben megdöbbentő részletességű – kottáit. Csupán az 1730 előtt keletkezett zenei kéziratokban is, népzenei hagyományunk 20 hangszeres zenei, illetve 19 tánczenei műfajára találhatunk dallampéldákat, párhuzamokat.

Előadja: HUNGARICUS együttes

Az együttes tagjai: Jánosi András – hegedű, Apró Anna – koboz, ének Légrády Eszter – citera, koboz, ének

Közreműködnek: Szentimrey Panna – furulya Varga Luca – citera, ének